1. évad 5. rész

Zayn az ágyamon feküdt, én a gurulós székemen pörögtem.
- Szóval mit is szeretnél? Mit csináljak? - már párszor ugyan elmondta a tervét, de még mindig nem értettem meg teljesen.
- Játszd el a barátnőmet! Akkor Sarah leakadna rólam, és nyugodtan élhetnék.... - gyűlölöm, amikor bociszemekkel néz rám. Olyankor soha se tudok nemet mondani neki.
- Oké... Meddig? - adtam be a derekamat.
- Nem tudom. Egy darabik... Akkor benne vagy? - csillant fel a szeme.
- Attól függ, hogy mit kell csinálnom.
- Csak a kezemet kéne fognod, ebédnél mellém ülnöd, néha megölelned... - sorolta.
- Jó, legyen! De! - emeltem fel az ujjamat. - Jössz nekem eggyel... Vagy többel? - nevettem fel.
- Szuper! Te vagy a legjobb! - ölelt meg nagyon, de nagyon szorosan.
- Kinyomod belőlem a szuszt! - leheltem. Már tényleg nem volt sok hátra.
- Ja, bocsika... - nevetett fel.
- De, hamár úgyis itt vagy, elmondhatnád, hogy mi volt a suliban....
- Te meg azt, hogy ki az a Harry gyerek - vágott közbe.
- Az unokaöcsém. - vontam vállat. - Szóval?
- Igazából semmi extra, az ofő szólt, hogy szedjük össze magunkat.......
Már fél tizenegy, és Nathan még nincs itthon. Engem mondjuk nem zavar, mert itt van nekem Pou, de akkor is! Mi az, hogy nincs itthon?! Zayn már kilenckor lelépett, mondván vigyáznia kell a hugaira, plusz falaznia a nővérének. Hát egészségére! Épp a laptopomon böngésztem, amikor motoszkálásra lettem figyelmes. Gyorsan felkaptam egy pulcsit, és csendben kisattyogtam a nappaliba. Felkapcsoltam a lámpát. Nathy olyat ugrott, szerintem nagyobbat, mint egy kenguru...
- TE MEG HOL A FENÉBEN VOLTÁL?!